g. A. B. von Bowsky:

A TURUL

meséje

 

Volt egyszer és most is,

van, meg lesz is:

A TURUL.

Hol volt, hol vagy, hol nem.

Ha nem láttad elűrűl,

Akkor nem látod most sem.

Mert: Felejt és,

Feltölt és,

Lefejt és,

TuRul TüRül,

TőRőL TöRöL

A TURUL.

TuRuL szállva

Szelet TeReL.

A szíved üregén TőRőL

Repül.

Elméd TeRén üL.

Ha tövedtől nyugodt:

Szárnya kiTeRüL.

De ha tőled haragos

Akkor: ToRoL!

Lelked neki TáRuL

S odabent TaRoL!

Jöhet TűhegyéRőL,

Vagy TóRóL.

Olykor csak

Egy-egy fa

TőRőL TéRüL.

De Bármit is tesz,

Mindent TáRoL.

Benned.

S ha kell

A TURUL TüRüL,

Vagy TőRőL TöRöL:

Nem mást, csak téged.

Ezért vigyázz, mert

Megjött s felszállt

TuRuL A TURUL.

Ahogy szokott.

Már nincsen TéR.

A láng eL.

Maga után mindent TöRöLt

És belőled a semmit sem

TűRi már eL.

Halott mezőn rég nincs már

TURUL.

 

Meséjének itt a vége.

Majd megérzed.

A TURULt

A szívedbe.

Ki ott TúRt s üLt.

Arra ébredsz,

Hogy álmod neki elárult.

De attól kezdve

Vággyal telve,

Várod reménykedve

Minden nappal, este,

Hogy ismét benned

Szárnyaljon TuRuL,

A TURUL.

 

Kelt: 2016. év augusztus havának 01. napján

 

Oldal: g.A.B. von Bowsky: A TURUL meséje
g.A.B. von Bowsky: Magyar Táltos Rend (MESE) - © 2008 - 2024 - gabvonbowsky.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat